Chapter 2

*Samantha szemszöge*

Felkeltem. Fájt mindenem. Homályosan láttam ezért inkább becsuktam a szemeim majd megemeltem a kezem,kissé szúró fájdalmat éreztem így inkább nem emeltem tovább,hanem visszaraktam magam mellé. A fejem zúgott.

-Samantha...Sam...-Mondta valaki de nem ismertem fel a hangját. Kinyitottam a szemeim,pislogtam kettőt...Anya volt az, de nem tartottam sokáig nyitva mivel zavartak a fények, meg egy idő után visszaaludtam. Nem sokkal később, vagy ki tudja mennyivel hangokat hallottam.

-Beth!-mondta egy furcsa férfi hang. Nem volt ismerős...nem tudtam kinyitni a szemeim,túl fáradt voltam. De egyszer csak éreztem hogy valaki megérinti az arcom...ezzel kicsit megijesztett. De ellenálltam a kísértésnek, küzdöttem magammal.Érdekelt ki az aki az arcomhoz nyúllt.
-Hey...menjünk mie...-Mondta valaki. Egy másik férfi hang,de végét nem értettem. Biztos hogy egy másik hang volt. Valami morgásfélét hallottam.
-Nem megyek...most...h...- Mondta az első férfi. A hangja kissé ideges volt, hallottam ahogy fel és alá sétálnak a szobába majd valaki megáll az ágyam mellett. Próbáltam természetes lenni, hűs levegőt éreztem közeledni,egyre közelebb már szinte az arcomnál volt, csikizte a hideg levegőt a nyakam és az arcom jobb oldalát. Éreztem hogy közel van, a szívem szinte a torkomban dobogott megugrott a vérnyomásom,féltem és nem tudom hogy mitől,vagy kitől. Az ajkaim remegtek az adrenalintól.Nem tudom miért lettem ennyire izgatott de féltem is hogy vajon mi lehet.
-Meglátnak!És fejezd be!Még a végén elve...-Mondta a másik...csönd lett. Kinyitottam a szemeim. Sötét volt a szobába és senki se volt sehol se. Már képzelődnék is? Megint körbenéztem hogy megbizonyosodjak róla hogy biztos nincs itt senki.De nem láttam.Az oldalamra fordultam majd becsuktam a szemeim. Nagyban a gondolataimba merülve próbáltam elgondolkozni hogy most mi is történt, amikor kisebb kopogást hallottam.Kinyitottam a szemeim, apró esőcseppek érték az ablakot,a cseppeket csak a a kinti lámpák fénye világította meg,szakadt az eső,egyre jobban.Villámlott. Rég nem volt ilyen rossz idő. Elnéztem...nem szerettem az ilyen időt.Amikor a tekintetem a szekrényt kezdte el pásztázni, egy alakot vettem ki a sötétből...Hirtelen elnéztem majd pár másodperc múlva vissza...már nem volt ott semmi se.Próbáltam megtartani magamnak az arc körvonalát,hátha fogok rá emlékezni.És reméltem hogy fogok mert le akartam rajzolni. Lassan lehunytam a szemeim majd visszaaludtam. Reggel a nap sugarai törték meg az álmom amire természetesen nem sokáig emlékeztem. Csak azt tudom hogy tíz srác szerepelt benne és két lány, érdekesek voltak. Egyikük arcára se emlékeztem.Csak arra hogy tízen voltak. Jött egy nővér aki hozott valami gyógyszer,és segített felülni. Amikor elhelyezkedtem Jade rontott be az ajtón.
-Samantha!!!Nem mész sehova se nélkülem. Nem tudod elképzelni mennyire aggódtam!- Hadarta monoton ütemben a mondandóját.
-Ethannel mi van?- Kérdeztem halkan. Reméltem hogy most nem az a válasz jön mint a filmekben hogy: "Meghalt..." "Odaadta a XY szervét..."
-Rendben van...- Mondta Jade.Igen.Szerencsére ez még nem egy film.
-Mióta vagyok bent?És,egyáltalán mi történt?- Kérdeztem.
-3 napja vagy bent, és belétek jött valaki.- Mondta Jade. Három napja.Az hosszú idő.
-Anyuék?- Kérdeztem.
-5 körül jönnek. Ma még sikerült eljönnöm hozzád,majdnem nem engedtek be!- Mondta bosszankodva,majd lassan rám nézett. Csönd lett, majd egyszerre nevettük el magunkat. Nem tudom mit csinálnék nélküle. Kívánni se kívánhatnék jobb barátnőt.
-Mikor engednek ki?-néztem rá.
-Nem tudom. Szerintem még 3-4 nap, mert már valamivel jobban vagy.- Mosolygott.
-Értem.-bólintottam.
-Egyébként, Sam volt itt egy érdekes pasi,innen jött ki a szobádból olyan 178 cm körül lehetett.Fekete haja van. Ismered? Mert én eddig még nem láttam nálatok. Bár ő azt mondta hogy ismer.- Mondta Jade.
-Sok ilyen ismerősöm van. Szemszín?- Kérdeztem
-Azt nem láttam...mivel csak azt láttam ahogy kisétál. Majd legközelebb elkapom.- Mosolygott.
-Rendben. -Bólintottam. Jó sokáig beszélgettünk még Jade-el, mikor jött a nővér, és szólt hogy lejárt a látogatási idő. Jade nagy fintorral a képén ment ki a teremből. Imádtam azt az elvetemült csajt. Néha a flegmaság áradt belőle, de nagyon vissza fogott volt, és 'szelíd'. Nem voltam még teljesen jól. A testem fáradt volt. Szomjazott egy kis alvásra. Próbáltam minél tovább fent maradni. Nagyon nagy kíváncsisággal töltött el hogy ki volt az az alak. És miért mondta hogy ismer? Vagy miért simogatta az arcomat? Bevallom eléggé rám hozta a frászt. De az illata... annyira különleges volt. Emlékeztetett valamire, de nem tudom hogy mire. A bal oldalamra pillantottam, és megpillantottam ott egy füzetet és egy ceruzát.  Nem tétlenkedtem tovább, gyorsan a kezembe kaptam, és elkezdtem rajzolni. Hagytam hogy a kezem, és az emlékeim vezéreljenek. Vagy fél órán keresztül dolgoztam azon a rajzon. A végeredmény nagyon meglepő volt. Ha valóban ez az a srác, aki bent volt nálam, akkor elkezdhetek félni. Fogalmam sincs hogy ki ő.

De, van benne valami igazán érdekes. A hosszú szempillák, és a komoly tekintet. Az összehatása a rajznak magával ragadó volt. Talán ez volt életem legjobb rajza. Vajon ez a srác be jön még hozzám? Mik lehetnek a szándékai? Félnem, vagy inkább bíznom kellene benne? Bízhatok egy olyan valakiben, akit nem is ismerek? Veszélyt jelent rám? A gondolatok szét szakították a fejemet. Nem tudtam mit gondoljak a mostani helyzetről. Az egész olyan kusza volt. Az illata még mindig bennem volt. Annyira különleges és csábító. Eszméletlenül vonzott ez az illat. Elmondhatatlan érzés járta át a testemet. Hirtelen egy emlék kép jelent meg a szemem előtt. Két összefonódó kéz. Bár tudnám mi van velem. Legjobbnak láttam ha vissza alszok. Addig sem húzom fel magam. A pihenés majd elfeledteti velem a gondokat. Hátra dőltem a kórházi ágyon, és a rajzot a kis szekrényszerűségre raktam. Az oldalamra fordultam, és éreztem hogy a szemhéjaim egyre nehezebbek lesznek. Lehunytam a szemeimet, és elaludtam.

Chapter 1.

*Samanta szemszöge*

Ültem az ágyam szélén, és vártam, hogy az egyik barátom, Ethan hívjon.Mára megbeszéltünk egy kisebb találkozót.Amolyan 'csavarogjunk a városban' féleség.Már vagy két éve nagyon jó barátok vagyunk. Megért engem. Bármi baj van, ő ott áll mellettem ,és támogat.Pontosan mint a legjobb barátnőm Jade. Ő is ilyen, csak lányban.Egészen belemerültem a gondolataimba, mikor a telefonom rezegni kezdett a mellettem lévő paplanon.Rá néztem a képernyőre, és Ethan volt az.Felvettem, és bele szóltam.

-Szia mondd.

-Helló.Öt perc és ott vagyok.-Szinte hallottam a hangján hogy mosolyog.

-Rendben.-Mondtam, azzal le tettem. Kisebb készülődés után felöltöztem és mikor csöngettek lefutottam. Két puszival köszöntem Ethanek majd beszálltam a kocsiba.
-Na akkor merre?-Nézett rám nagy barna szemeivel majd beindította a kocsit.
-Csak a városba...nézelődni...-Mosolyogtam majd kinéztem az ablakon.Minden olyan nyugodtnak tűnt.Mindenki napszemüvegben és shortban mászkált...a nap sütött.A fák egyre több virággal teltek meg.Kicsit minden olyan túlzottan jó volt.Megálltunk egy piros lámpánál,ekkor Ethan oldalba bökött.
-Mi az...mutasd már nekem is, mi ennyire érdekes...-hajolt át hozzám és kinézett az ablakon.A fejénél fogva visszatoltam.
-Semmi...csak minden olyan nyugodt és kellemes...-néztem rá halványan mosolyogva.
-Ja, általában ilyen a hangulat a városban.-Nevetett halkan.
-Igen, de ez most más.-Mondtam kicsit nyugtalanul, majd fészkelődni kezdtem az ülésen,amíg egy kényelmes pozíciót nem találtam.
-Neked az agyadra ment valami.-Nevetett, miközben leparkolt egy pláza előtt.
-Mit fogunk csinálni?-Kérdeztem és becsaptam magam mögött a kocsi ajtaját.
-Én mozira gondoltam.De csinálhatunk mást is ha szeretnél.
-Nem, a mozi nagyon jó lesz.- Mondtam,amit egy széles mosollyal nyugtázott. Elindultunk befelé én a boltok között nézelődtem néha kicsit le is maradtam. Ethan ezt egy idő után megunta, elkapta a kezem és húzni kezdett a mozi felé. Mikor odaértünk vettünk jegyet és kukoricát. Bementünk és megkerestük a helyünket.
- 8 bal  6-7.- Olvasta hunyorogva a kis papírt.Bemásztam és leültem Ethan mellém.
-Magasító nem kellett volna pöttöm?- Nevetett halkan,erre csak megráztam a fejem majd feltettem a szemüveget és előre fordultam.Lassan minden elsötétült és elkezdődött a film. Ethan már az elején megette a kukoricáját így az enyémbe nyúlkált.
-Szállj ki a popcoronos zacskómból.-csaptak rá a kezére,amire ő "felháborodva" nézett rám és megcsikizett amire én felnevettem.
-csshhhhhhh.- Intett le minket valaki elölről, így Ethan elengedett én meg tovább néztem a filmet...egy idő után egyre érdekesebb volt.Bár kicsit nehéz volt követni a cselekményt mert 6-7 szálon futott. Lassan vége lett. Összepakoltuk a cuccaink majd elindultunk kifelé és kidobtuk a szemetet.
-Kukoricát?-Fordultam Ethan felé.
-Jah most odaadnád?!-Nevetett majd elvette ès kidobta, kicsit még nézelődtünk majd visszamentünk a kocsihoz és beszálltunk
-Haza?-kérdezte Ethan majd beindította a kocsit. Bólintottam majd elindultunk. Minden tényleg túl nyugodt volt.Megálltunk az egyik lámpánál,és én elbambultam.
-Figyelsz Sam?-Kérdezte Ethan.Gondolom mondott valamit, amiről lemaradtam.
-Tessék?Bocsi mit is mondtál? Nem figyeltem.-Szegeztem felé a figyelmemet.
-Csak azt kérdeztem hogy van-e valami gond.Ma olyan furcsa vagy.-Hunyorgott.
-Nem tudom.Furcsa kedvemben is vagyok.-Bámultam előre.A lámpa zöldre váltott, és az autó elindult.
-Nem akarsz inkább átjönni hozzám?Talán jó lenne ha tudnánk kicsit dumálni. Hátha megint normális leszel- Vigyorgott.
-Rendben.Biztosan igazad van.De, te vagy két órányira laksz innen.
-Ja, tudom.De ne aggódj, majd haza viszlek.-Mosolygott.Bólintottam, a telefonomat kezdtem nyomkodni, hátha jött egy üzim, vagy egy emailom valakitől.Mikor megbizonyosodtam hogy senki nem keresett, a zsebembe csúsztattam a telefont, és a fejem Ethan felé fordítottam. Tekintetével végig az utat pásztázta. Ethan egy gyönyörű gazdagok számára épített lakótelepen lakott, míg én, az egyszerű csaj, egy sima panelban. De nem bántam.Szerettem az egyszerű dolgokat.Nem vágytam bonyolult életre.Egy élesebb kanyarnál az autó kerekei hatalmasat nyikorogtak.A szív baj jött rám.
-Nyugi, nincs semmi gáz.-Nyugtatott Ethan.Mindketten az út irányába fordítottuk a fejünket. Egy bő másfél óra alatt ott is voltunk a puccos lakótelepen.Egy dolog miatt nem szerettem ide járni.Az elkényeztetett tinik, flegma felnőttek, és nyávogós kisgyerekek miatt. Az emberek erre felé elég bunkók voltak. De Ethan-ék családja más volt.Az anyja szinte nevelt lányaként kezelt.Az apját keveset láttam,mert mindig utazgatott, de vele is igen jóban voltam.ÉS Ethan meg...a legjobb fiú barátom volt.Mindent szerettem benne. Ahhoz képest hogy mindene meg volt amit akart, sosem viselkedett felsőbbrendűként. Nem érdekelte, hogy nem az ő 'kategóriájából' származom.Imádtam őt, mégis csak legjobb barátok voltunk. Soha nem is vágytam ennél többre. Úgy mint férfi, nem éppen az ideálom. Eszméletlenül jól néz ki, én mégsem tudnék rá így tekinteni. Kiszállt az autóból, és nekem is ajtót nyitott.Kisegített, majd bezárta a kocsit.
-Ma mit csinálunk?-Mosolyogtam.
-Két lehetőség. X-box-ozunk, vagy kipróbáljuk az új Sagway-emet.-Ahogy ezt kimondta felcsillantak a szemeim. Tudja mennyire imádom az ilyen fajta cuccokat.Bementünk a garázsba, és megállt előttem.
-Na? Hol az a híres Sagway? -Kérdeztem mosolyogva.Fejét elfordította és aprót biccentett.

Nekem sem kellett több, felpattantam rá, ő pedig mögém.Kimentünk vele a garázsból, és az utcán kezdtünk el eszméletlen gyorsasággal száguldozni. Baró volt. Elég sokáig elvoltunk.Miután meguntuk, felmentünk a szobájába és dumáltunk.
-Késő van.-Szólaltam meg egy kisebb hallgatás után.
-Haza viszlek.Már sötét van.Tényleg jobb ha megyünk.-A kocsikulcsáért nyúlt, ami a szekrényen volt. Lementünk az autójához, és beszálltunk.Beindította a motort, és ahogy az felbőgött, engem kirázott a hideg. Kihajtott a lakótelepről, és az autópálya felé vette az irányt.Már az autópályán jártunk, mikor láttam egy táblát, szarvas jelzéssel.
-Ethan...túl gyorsan mész.Erre lehetnek szarvasok is.-Mondtam kicsit idegesen.
-Ugyan.Nem nagyon szoktak lenni.-Rántott vállat.Már egy jó ideje mentünk, mikor megláttam az út közepén valamit.
-Basszus Ethan!-Kiabáltam, de túl késő volt.Pont amit mondtam.Az autó előtt egy szarvas állt. Ethan elrántotta a kormányt. Ez még jó is lett volna, de valamire nem figyelt.Szemből is jött egy autó. Ethan kocsija teljesen bele csapódott a másik autóba.A következő pillanatban már csak egy fekete foltot láttam, és azt, hogy minden csupa vér.Próbáltam megmozdulni, de elvesztettem az eszméletemet. Immáron az élet, és a halál között lebegtem.