Chapter 7

*Samantha szemszöge.*

Miután felmentünk nem nagyon tudtam aludni. A hideg rázott még a gondolattól is hogy mi volt pár perce lent és hogy mibe mentünk bele. Az oldalamra fordultam,az ablakon néztem ki. Holnap telihold lesz. Végre. Kik is ők? Miért ismernek minket...és a legfontosabb Mit akarnak tőlünk? Mi ez a Night Of The Bloody Masks?  Soha az életemben nem hallottam még róla... De még is miért mi kellünk két ilyen fura alaknak..Zayn.

 -Sam...te tudsz aludni?-kérdezte Jade.

 -Nem...nem tudok.-néztem rá. 

 -De...miért nem mondtad el hogy lekapott?-kérdezte.
 -Mert nem is nevezném annak..csak szájon puszilt...-mondtam halkan,és visszagondoltam. Kicsit kirázott ah hideg.
 -Holnap megtudjuk mi lesz...érdekes..de milyen érdekes ez a név: Night Of the Bloody Masks...Érdekes...De miért ez a neve?-kérdezte.
 -Igen...engem is érdekel holnap mi lesz, meg tényleg érdekes, és nem tudom...kiderül.-mondtam és Jadre néztem.

*Louis szemszöge.*

A falnak dőlve vártam Harryt és Zayn hogy vissza érjenek,mindketten megjelentek a szobába.

 -Hol voltatok?-álltam meg előttük,és komolyan soha nem húztak még fel ennyire.

 -A lányoknál.-mondta Harry és rám nézett.

 -Mit kerestetek ti náluk?Elmentetek és még meg is mutattátok magatokat?!Normálisak vagytok ti?Komolyan...nem láttam még sohase két ekkora idióta barmot.-mondtam és rájuk néztem.

 -Hol vannak a leveleitek?-kérdeztem mivel nem láttam az asztalon. Egymásra néztek. 

 -Válaszoljatok!-mordultam fel. A tavaly párjuk akiket hoztak...mondjuk úgy hogy nem érte meg az estét. Mivel ez a két hülye két embert hozott közénk,amikor a vámpírok ott vannak...nem kevesen...erre embert hoznak. Nem kevés fejfájást okozott ez a tettük...Mindketten rám néztek. Becsuktam a szemeim és amikor kinyitottam feketék voltak,és előbukkantak a szemfogaim is.

 -Louis nyugodj meg...-mondta Zayn.
 -Miért?Mert megint elveszitek két ártatlan lány életét?-mordultam fel és Zayn majd Harry szemeibe néztem.
 -Baszki a fejem.-kapott Harry majd Zayn a fejéhez.
 -Louis hagyd abba!ELÉG!!!-mondta Zayn a végét hangosabban.
 -Fejezd már be.Szétrobban a fejem...!!!-borul térdre először Harry majd Zayn a fejét szorítva.
 -Most szenvedtek azért amit csináltatok...hasonlót fog érezni a két lány. Remélem majd látjátok ahogy több vámpír egyszerre mélyeszti bele a fogai a lányok finom bőrébe,amit mind magatoknak köszönhettek.-mondtam.
 -Zayn csinálj valamit.-mondta Harry.
 -Nem tudok...nem megy így.-mondta. Elengedtem őket és újra "normális" lettem.
 -Mindketten idióták vagytok!-mondtam. Utálom amikor ilyennek kell lennem. De mivel nem hallgatnak rám máshogy ezt kell tennem.
 -Louis...te is fogd vissza magad...-állt fel először Harry majd Zayn.
 -Azt teszem amit helyesnek látok...és amit veletek csinálnom kell mert másként nem tudok rátok hatni.-mondtam.
 -Akkor is Louis...én a helyedben nem tenném.-mondta Zayn.
 -Zayn...ha megteszed tudod hogy mi lesz a vége...-mondtam hidegen. Nem szerettem hasonló lenni mint ők, ha nem ismerném őket nem érteném miért ilyenek. De sajnos tudom mi a történetük.
 -Védjétek meg a két lányt ha már ennyire hülyék voltatok.-mondtam és elsétáltam onnan. Nem ért ennyit az egész...Nem tudom mit fognak tenni de a lányok nem tudhatják meg hogy mik vagyunk.

Chapter 6

*Jade szemszöge*

-Sam. Van itt valaki. Hallom. Nem vagyok őrült. -Ziháltam kétségbe esve.

-Jade...tss...Nyugalom. Nincs semmi baj. Amit láttál, az pusztán egy fogas volt. Ne aggódj. Nincs itt senki sem.-Nyugtatgatott. Pedig láttam. Nem vagyok vak. Szőke haja volt, és igen csak erősen kék szemei. Nem vagyok bolond. Láttam amit láttam. 

-Én azért körül nézek lent. -Mondtam és felkaptam a szobájában álló baseball ütőt.

-Jade! Azt személyesen Gordon H. Bower írt alá! -Szinte nyüszítve mondta. Sokat jelentett neki, mivel még az apjától kapta mielőtt....mielőtt meghalt. De ez egy másik történet. 

-Csak akkor használom ha van itt valaki...szerinted pedig nincs, úgyhogy ne aggódj. -Mondtam halkan, majd elindultam lefelé. Elég tisztának tűnt a terep, de amerre mentem mindenhol villanyt kapcsoltam, mint valami óvodás aki wc-re készül. Az ajtó előtt ácsorogtam mikor éreztem hogy valami hozzá ér a vállamhoz. Hangosan felsikítottam, majd megfordultam és püfölni kezdtem. Zihálva vettem a levegőt, de elnevettem magam, mikor láttam hogy csak egy kabát esett le a fogasról. A szobából Sam szaladt le egy távirányítóval a kezében.

-Jól vagy? Istenem!! Mi volt ez a sikítás? -Pattogott.

-Semmi bajom. De komolyan egy távirányítóval akarod megfékezni azt, aki megtámad? És mit csinálsz? Kikapcsolod? -Nevettem.

-HAHA nagyon vicces...Nevess csak, de én legalább megpróbáltalak megvédeni, pedig csak egy kabátot püföltél. -Nevetett ő is. 

-Jól van na. Láttam a szőke és kék szemű izééééééét, és azóta nem szívesen mászkálok egyedül a házban.

-Hát..lehet hogy a szőke herceg volt. Fehér lova nem volt?-Nevetett.-Túl sok filmet nézel Jade.

-Igen persze. Az után a két alak után, tudod Harry és a másik után már nem lepődöm meg semmin. -Mondtam komolyan.

Az a két alak fura. Nem tudom mi a frászt akarnak tőlünk.-Nézett el mellettem.

-Tőlünk? Bocs én inkább ki maradok ebből. Hozzád mentek a kórházba. Halj meg egyedül - Nevettem.

-Vicces. Barom állat. -Forgatta meg a szemét egy vigyorral a képén.

-Kössz. Én is szeretlek.

-Hé Jade! Az mi? Már volt a póstás, és este nem szokott járni. -Mutatott az ajtó levél bedobójába ragadt kis levélre.

-Nem én raktam oda, az fix. -Fordítottam lassan felé a tekintetem.-Nézd meg.

-Rendben.-Suttogta, majd közelebb sétált és elvette a borítékot.

-Na? Ki az?-Kérdeztem.

-Várj..az elején semmi nincs. -Mormolta, és kinyitotta a borítékot, majd olvasni kezdte.

-Na! Hangosan! Hangosaaaaaaaaaaaan! Hallani akarom! -Nyavalyogtam. 

-Jó-jó! Na várj. Ez kettő. -Hunyorgott.

-Mi kettő? -Ráncoltam össze a szemöldököm.

-Tessék. -Mondta, azzal a kezembe nyomott egy lapot. Két lap volt a borítékban ezek szerint.

Elvettem tőle és olvasni kezdtem.

Kedves Jade!

~Szeretném, ha velem tartanál valahova. Két nap múlva lesz egy bál a város régi részén. Ezt a kis összejövetelt nevezik úgy, hogy Night Of The Bloody Masks. /azaz a véres maszkok éjszakája/ Elegáns éjszaka a nevéhez képest. Tényleg örömömet lelném abban, ha eljönnél, és kísérőd lehetnék.  Egyszerűen csak ott kell lenned. Kérlek bízz meg bennem, és ne utasítsd vissza a levelem. Nem szeretnék csalódni.~

Üdvözlettel: Harry xx.

-Basszus-Motyogtam elkerekedett szemekkel. Mi a francot akar ez? 

-M...Mi az? -Kérdezte Sam, és rajta is láttam, hogy fal fehér lesz.

-Olvasd!-Nyújtottam neki a levelet. Ő is felém nyújtotta az övét, és olvasni kezdtünk.

Drága Elizabeth!

~Kérlek legyél oly megtisztelő, és csatlakozz hozzám egy éjszaka erejéig. Hagy legyek a kísérőd a Night Of The Bloody Masks nevezetű bálon. Megtiszteltetés lenne a kíséretedben tölteni e számunkra nagyon jeles eseményt. Csatlakozz hát hozzám, és ismerj meg közelebbről. Holnap elfogok menni hozzád a válaszért. Érkezésem este tájt várd. Reményem éltetem feléd.~

Sok szeretettel: Zayn xx.

-Ki az a Beth? Miért szólít mindig Beth-nek? -Néztem Samre

-Fogalmam sincs. -Vallotta be.

-Zayn? Ő lenne az a fura srác? -Kérdeztem.

-Igen. -Bólintott.-De most mit fogunk csinálni? -Kérdezte.

-Elmegyünk.

-Mi?

-Hallottad! Én kíváncsi vagyok. Legalább lehet hogy megtudnánk ki ez a két alak.-Mondtam.

-De veszélyes elmenni.

-Ki a francot érdekel?  Úgy csinálsz, mintha eddig nem köptél volna a szabályokra.

-Az te vagy Jade.

-Mert te nem Sam? Tudnék mondani egy-két szitut amikor nem voltál jó kislány. 

-Jó, ez igaz, de ebből semmi jó nem fog kisülni. -Morogta.

-Jobb mintha nem szállnának le rólunk. Ha nagyon gázosnak néz ki a dolog, lelépünk, oks? 

-Rendben Jade. -Sóhajtott Sam, majd felmentünk aludni. Mindketten nagyon kikészültünk ettől a két sráctól. Reggel Sam keltett. Elmentünk ruhát venni holnap estére. Mégis csak nézzünk ki valahogy.

Rengeteget válogattunk, és sok boltot bejártunk végül szereztünk magunknak ruha összeállításokat.

Sam egy könnyed ruhát választott erre az alkalomra.

Bevallom a ruha nagyon jól festett rajta mikor felpróbálta.

Én egy kicsit világosabb színt választottam. Nem akartam hogy nagyjából egyformán fessünk.

Nem vagyok az a vásárlós típus, de most nem csináltam gondot az ide-oda szaladgálásból. Miután mindennel elkészültünk vissza mentünk Jade lakásához és lepakoltuk a cuccokat. Beszéltem a szüleimmel, hogy pár napot most nála fogok tölteni. Bele egyeztek, mivel Sammel már tényleg kiskorunk óta barátok vagyunk. Mindig együtt vagyunk. Már napnyugta volt. Hátra dőltünk a kanapén, várva, mikor ront be a két esze vesztett srác. Egyben biztos voltam. Nem fogom bírni, ha az a Zayn gyerek bunkózik velem. Kinyírom. Ingerült leszek, és fejbe vágom. 

Nem telt el sok idő, és egy göndör fürtöt pillantottam meg az ablakban.

-Megjöttek.-Sóhajtottam.

-Nyisd ki te! -Lökött meg Sam.

-Frászt! Te ajtód! Nyisd ki te! -Suttogtam.

-Tök mindegy, csak valaki nyissa már ki. -Mondta komoran az egyik. Honnan hallották, ha suttogtunk? Furák. Nagyon furák...

-Jó! Jövök. -Mondta Sam, és kinyitotta az ajtót. A két srác szó nélkül besétált az ajtón.

-Szervusz Beth. -Nézett a Zayn nevű bunkóság Samre.

-A nevem Samanta. Egyébként hello. -Nézett rá határozottan Sam. Szerettem mikor ilyen. Végre kiáll magáért.

-Hát persze. Sam. -Mondta kicsit fintorogva.

-Helló Jade. -Pillantott rám Harry, de tekintetét nem sokáig tartotta rajtam.

-Neked is. -Sétáltam elé. Egyszerűen csak a nyakamhoz hajolt és szagolgatni kezdett.

-Hazz! -Lökte meg Zayn. Csak álltam egy helyben és lassan Samre pillantottam, aki értetlenül nézett rám.

-Büdös vagyok? -Vontam fel a szemöldököm.

-Épp ellenkezőleg. -Nyalta meg Harry az ajka szélét. A frász jött rám tőle. Zayn elmosolyodott ideges pillantásomon Komolyan. Azt a fazont egy perc alatt megtudnám fojtani. Vissza pillantott Samre, aki közben tetőtől talpig végigmérte a magas srácot. 

-Tehát velünk tartotok, vagy sem? -Zayn barna szemei végig Samen voltak, mintha csak gyönyörködne a látványban. Úgy csodálta, mintha ezer éve nem látta volna, és most újra szemügyre vehetné.

-Igen. Veletek. -Mondta Sam halkan. Zayn szája szélén egy kósza mosoly látszott átfutni.

-Zayn a rohad életbe...menjünk! .Siettette Harry Zaynt, aki komolyan kémlelte az arcát, majd bólintott.

-Jól vagy? -Kérdeztem, és a vállára akartam tenni a kezem, de Zayn megakadályozta ezt. Elkapta a csuklóm, és olyan erővel markolta, hogy azt hittem ketté törik kezei között. Remegve fújtam ki a levegőt, és nem tudtam mit kellene tennem. Harry Zaynre pillantott, mire ő elengedte a kezem, s én úgy tettem, mintha nem fájna, közben sírni tudtam volna a fájdalomtól. Sam mint aki észre sem vette, nézte Zayn nagy és barna szemeit. Különös volt. Harry kiment az ajtón minden szó nélkül, de Zayn még maradt. Közelebb lépett Samhez, és nyomott egy puszit a homlokára, majd ő is elment.

-Sam! Sam jól vagy? -Néztem rá meglepődve, és kezemmel az arca előtt hadonásztam.

-Persze. Semmi gond. -Rázta meg a fejét.

-Mi a francért nyomott puszit a homlokodra?

-Nem tudom. Már a kórházban is lekapott.

-És ezt én csak most tudom meg? -Kérdeztem meglepődve.-Le kapott téged a kórházban? -Nem tudtam elhinni.

-Aha. Nagyon fura, mégis annyira ismerős. -Meredt maga elé. 

-Nem tudom, de én felmentem.

-Rendben.-Bólintott de ő is követett. Holnap bálba megyünk két igazán különös sráccal. Vajon mi lesz ebből? Egy biztos...semmi jó...

Chapter 5

*Samantha szemszöge.*

Az ablakon nézelődtem ki,már sötét volt,Jade a gépem nyomkodta és mosolygott.

 -Figyelj csak...Sam...lemegyek inni...-mosolygott majd felállt és elindult kifelé, bólintottam és lassan beültem én a gép elé. Teljesen elmélyülten nézegettem hogy mi történik, mindent kizártam amikor a csöndet Jade halkabb sikítása/kiabálása törte meg, nagyon megrémültem és kissé össze is rázkódtam, de azonnal felpattantam és lementem hozzá, a bejárati ajtó felé nézett, még mindig sötétben ácsorgott, felkapcsoltam a villanyt.

 -Szent ég...mintha láttam volna ott valakit..-kapott a szívéhez a pohárra együtt amit lassan elvettem tőle.

 -De az csak egy kabát meg egy sapka...-néztem rá furán,bár sötétben tényleg kicsit olyan lehet. 

 -Gyere fel nincs semmi baj..-mosolyogtam majd elindultam vele felfelé és eldőltünk az ágyon.Kicsit para volt tényleg így otthon lenni..az a két srác..Hazz...meg...meg..."unokatesóm".

 -Tudod kik voltak az ok a srácok?-kérdeztem.

 -Az  tudom hogy az egyik...a göndör...Hazz...-mondtam halkan és ránéztem.

 -Harry a rendes neve...szerintem a Hazz becézés.-mondta.

 -Honnan tudod?-kérdeztem.

 -Mert mondta...-nézett rám.

 -És a másik?-kérdeztem rögtön.

 -Az egy sötét bunkó!-mondta.

 -Velem a göndörke volt az.-fontam keresztbe a kezem.

 -És...Jade...Lehet hogy az unokatesóm...-mondtam.

 -Lehetetlen,gondolkodj már reálisan.17 éve nem láttad majd most csak így csettintésre feltűnik...ugyan.Ezt te se gondoltad komolyan.-nevetett.

 -Igazad lehet...-gondolkodtam el.
 -Nah...és most mi lesz?-kérdeztem.
 -Nézzünk valami filmet...-mosolygott majd elkezdett keresgetni.

*Niall szemszöge.*

Az egész ház nyugodt volt,csendes és az emberek számára megnyugtató.Engem viszont érzelmileg teljesen felkavart. Louval lent sétálgattunk amikor Jade meglátott minket. Én nagyon meglepődtem és mozdulni se tudtam de Lou arrébb rántott...szerencsém hogy vele jöttem. Rég nem voltam emberek házában,mindenhol volt egy kis vérszag ami nagyon ingerelt. Akaratom ellenére néztem mindig a lányok szobája felé. Egy leírhatatlan erő arra felé húzott és mintha csak annyit mondott volna hogy: "Nézd ahogy az ereikben csordogál a vér." Mikor Jade kijött és Lou elhúzott rögtön kiszemeltem a nyakánál lévő erősen lüktető eret és ha Louis nem fog akkor nem tudom tettem volna vele. Szinte éreztem ahogy a nyakán lévő puha bőr az ajkaimhoz ér, majd a szemfogaim a nyakába mélyesztem,a vér biztos hihetetlen.Ahogy ezeken gondolkodtam egyre jobban megkívántam,lassan mentem felfelé a szoba felé,de még Lou észrevett mielőtt bementem volna és elrángatott onnan.
 -Eszednél vagy?-kérdezte és nagy hévvel a falnak szorított,nem szóltam semmit se,csak a szemeit figyeltem.Mindig nyugtatólag hatott mindenkire. Becsuktam a szemeim és lassan megnyugodtam,nyílt a lányok szobájának az ajtaja,Lou eltűnt, én kissé habozva de követtem. Kint álltunk a kapu előtt.
 -Akkor most?-kérdeztem Louist már nyugodtabb fejjel.
 -Igen...-mondta majd betette a kis borítékot a postaládába és eltűnt...én még álltam int egy kicsit...megnyomtam a csengőt majd csak utána tűntem el én is.