Chapter 2

*Samantha szemszöge*

Felkeltem. Fájt mindenem. Homályosan láttam ezért inkább becsuktam a szemeim majd megemeltem a kezem,kissé szúró fájdalmat éreztem így inkább nem emeltem tovább,hanem visszaraktam magam mellé. A fejem zúgott.

-Samantha...Sam...-Mondta valaki de nem ismertem fel a hangját. Kinyitottam a szemeim,pislogtam kettőt...Anya volt az, de nem tartottam sokáig nyitva mivel zavartak a fények, meg egy idő után visszaaludtam. Nem sokkal később, vagy ki tudja mennyivel hangokat hallottam.

-Beth!-mondta egy furcsa férfi hang. Nem volt ismerős...nem tudtam kinyitni a szemeim,túl fáradt voltam. De egyszer csak éreztem hogy valaki megérinti az arcom...ezzel kicsit megijesztett. De ellenálltam a kísértésnek, küzdöttem magammal.Érdekelt ki az aki az arcomhoz nyúllt.
-Hey...menjünk mie...-Mondta valaki. Egy másik férfi hang,de végét nem értettem. Biztos hogy egy másik hang volt. Valami morgásfélét hallottam.
-Nem megyek...most...h...- Mondta az első férfi. A hangja kissé ideges volt, hallottam ahogy fel és alá sétálnak a szobába majd valaki megáll az ágyam mellett. Próbáltam természetes lenni, hűs levegőt éreztem közeledni,egyre közelebb már szinte az arcomnál volt, csikizte a hideg levegőt a nyakam és az arcom jobb oldalát. Éreztem hogy közel van, a szívem szinte a torkomban dobogott megugrott a vérnyomásom,féltem és nem tudom hogy mitől,vagy kitől. Az ajkaim remegtek az adrenalintól.Nem tudom miért lettem ennyire izgatott de féltem is hogy vajon mi lehet.
-Meglátnak!És fejezd be!Még a végén elve...-Mondta a másik...csönd lett. Kinyitottam a szemeim. Sötét volt a szobába és senki se volt sehol se. Már képzelődnék is? Megint körbenéztem hogy megbizonyosodjak róla hogy biztos nincs itt senki.De nem láttam.Az oldalamra fordultam majd becsuktam a szemeim. Nagyban a gondolataimba merülve próbáltam elgondolkozni hogy most mi is történt, amikor kisebb kopogást hallottam.Kinyitottam a szemeim, apró esőcseppek érték az ablakot,a cseppeket csak a a kinti lámpák fénye világította meg,szakadt az eső,egyre jobban.Villámlott. Rég nem volt ilyen rossz idő. Elnéztem...nem szerettem az ilyen időt.Amikor a tekintetem a szekrényt kezdte el pásztázni, egy alakot vettem ki a sötétből...Hirtelen elnéztem majd pár másodperc múlva vissza...már nem volt ott semmi se.Próbáltam megtartani magamnak az arc körvonalát,hátha fogok rá emlékezni.És reméltem hogy fogok mert le akartam rajzolni. Lassan lehunytam a szemeim majd visszaaludtam. Reggel a nap sugarai törték meg az álmom amire természetesen nem sokáig emlékeztem. Csak azt tudom hogy tíz srác szerepelt benne és két lány, érdekesek voltak. Egyikük arcára se emlékeztem.Csak arra hogy tízen voltak. Jött egy nővér aki hozott valami gyógyszer,és segített felülni. Amikor elhelyezkedtem Jade rontott be az ajtón.
-Samantha!!!Nem mész sehova se nélkülem. Nem tudod elképzelni mennyire aggódtam!- Hadarta monoton ütemben a mondandóját.
-Ethannel mi van?- Kérdeztem halkan. Reméltem hogy most nem az a válasz jön mint a filmekben hogy: "Meghalt..." "Odaadta a XY szervét..."
-Rendben van...- Mondta Jade.Igen.Szerencsére ez még nem egy film.
-Mióta vagyok bent?És,egyáltalán mi történt?- Kérdeztem.
-3 napja vagy bent, és belétek jött valaki.- Mondta Jade. Három napja.Az hosszú idő.
-Anyuék?- Kérdeztem.
-5 körül jönnek. Ma még sikerült eljönnöm hozzád,majdnem nem engedtek be!- Mondta bosszankodva,majd lassan rám nézett. Csönd lett, majd egyszerre nevettük el magunkat. Nem tudom mit csinálnék nélküle. Kívánni se kívánhatnék jobb barátnőt.
-Mikor engednek ki?-néztem rá.
-Nem tudom. Szerintem még 3-4 nap, mert már valamivel jobban vagy.- Mosolygott.
-Értem.-bólintottam.
-Egyébként, Sam volt itt egy érdekes pasi,innen jött ki a szobádból olyan 178 cm körül lehetett.Fekete haja van. Ismered? Mert én eddig még nem láttam nálatok. Bár ő azt mondta hogy ismer.- Mondta Jade.
-Sok ilyen ismerősöm van. Szemszín?- Kérdeztem
-Azt nem láttam...mivel csak azt láttam ahogy kisétál. Majd legközelebb elkapom.- Mosolygott.
-Rendben. -Bólintottam. Jó sokáig beszélgettünk még Jade-el, mikor jött a nővér, és szólt hogy lejárt a látogatási idő. Jade nagy fintorral a képén ment ki a teremből. Imádtam azt az elvetemült csajt. Néha a flegmaság áradt belőle, de nagyon vissza fogott volt, és 'szelíd'. Nem voltam még teljesen jól. A testem fáradt volt. Szomjazott egy kis alvásra. Próbáltam minél tovább fent maradni. Nagyon nagy kíváncsisággal töltött el hogy ki volt az az alak. És miért mondta hogy ismer? Vagy miért simogatta az arcomat? Bevallom eléggé rám hozta a frászt. De az illata... annyira különleges volt. Emlékeztetett valamire, de nem tudom hogy mire. A bal oldalamra pillantottam, és megpillantottam ott egy füzetet és egy ceruzát.  Nem tétlenkedtem tovább, gyorsan a kezembe kaptam, és elkezdtem rajzolni. Hagytam hogy a kezem, és az emlékeim vezéreljenek. Vagy fél órán keresztül dolgoztam azon a rajzon. A végeredmény nagyon meglepő volt. Ha valóban ez az a srác, aki bent volt nálam, akkor elkezdhetek félni. Fogalmam sincs hogy ki ő.

De, van benne valami igazán érdekes. A hosszú szempillák, és a komoly tekintet. Az összehatása a rajznak magával ragadó volt. Talán ez volt életem legjobb rajza. Vajon ez a srác be jön még hozzám? Mik lehetnek a szándékai? Félnem, vagy inkább bíznom kellene benne? Bízhatok egy olyan valakiben, akit nem is ismerek? Veszélyt jelent rám? A gondolatok szét szakították a fejemet. Nem tudtam mit gondoljak a mostani helyzetről. Az egész olyan kusza volt. Az illata még mindig bennem volt. Annyira különleges és csábító. Eszméletlenül vonzott ez az illat. Elmondhatatlan érzés járta át a testemet. Hirtelen egy emlék kép jelent meg a szemem előtt. Két összefonódó kéz. Bár tudnám mi van velem. Legjobbnak láttam ha vissza alszok. Addig sem húzom fel magam. A pihenés majd elfeledteti velem a gondokat. Hátra dőltem a kórházi ágyon, és a rajzot a kis szekrényszerűségre raktam. Az oldalamra fordultam, és éreztem hogy a szemhéjaim egyre nehezebbek lesznek. Lehunytam a szemeimet, és elaludtam.