Chapter 7

*Samantha szemszöge.*

Miután felmentünk nem nagyon tudtam aludni. A hideg rázott még a gondolattól is hogy mi volt pár perce lent és hogy mibe mentünk bele. Az oldalamra fordultam,az ablakon néztem ki. Holnap telihold lesz. Végre. Kik is ők? Miért ismernek minket...és a legfontosabb Mit akarnak tőlünk? Mi ez a Night Of The Bloody Masks?  Soha az életemben nem hallottam még róla... De még is miért mi kellünk két ilyen fura alaknak..Zayn.

 -Sam...te tudsz aludni?-kérdezte Jade.

 -Nem...nem tudok.-néztem rá. 

 -De...miért nem mondtad el hogy lekapott?-kérdezte.
 -Mert nem is nevezném annak..csak szájon puszilt...-mondtam halkan,és visszagondoltam. Kicsit kirázott ah hideg.
 -Holnap megtudjuk mi lesz...érdekes..de milyen érdekes ez a név: Night Of the Bloody Masks...Érdekes...De miért ez a neve?-kérdezte.
 -Igen...engem is érdekel holnap mi lesz, meg tényleg érdekes, és nem tudom...kiderül.-mondtam és Jadre néztem.

*Louis szemszöge.*

A falnak dőlve vártam Harryt és Zayn hogy vissza érjenek,mindketten megjelentek a szobába.

 -Hol voltatok?-álltam meg előttük,és komolyan soha nem húztak még fel ennyire.

 -A lányoknál.-mondta Harry és rám nézett.

 -Mit kerestetek ti náluk?Elmentetek és még meg is mutattátok magatokat?!Normálisak vagytok ti?Komolyan...nem láttam még sohase két ekkora idióta barmot.-mondtam és rájuk néztem.

 -Hol vannak a leveleitek?-kérdeztem mivel nem láttam az asztalon. Egymásra néztek. 

 -Válaszoljatok!-mordultam fel. A tavaly párjuk akiket hoztak...mondjuk úgy hogy nem érte meg az estét. Mivel ez a két hülye két embert hozott közénk,amikor a vámpírok ott vannak...nem kevesen...erre embert hoznak. Nem kevés fejfájást okozott ez a tettük...Mindketten rám néztek. Becsuktam a szemeim és amikor kinyitottam feketék voltak,és előbukkantak a szemfogaim is.

 -Louis nyugodj meg...-mondta Zayn.
 -Miért?Mert megint elveszitek két ártatlan lány életét?-mordultam fel és Zayn majd Harry szemeibe néztem.
 -Baszki a fejem.-kapott Harry majd Zayn a fejéhez.
 -Louis hagyd abba!ELÉG!!!-mondta Zayn a végét hangosabban.
 -Fejezd már be.Szétrobban a fejem...!!!-borul térdre először Harry majd Zayn a fejét szorítva.
 -Most szenvedtek azért amit csináltatok...hasonlót fog érezni a két lány. Remélem majd látjátok ahogy több vámpír egyszerre mélyeszti bele a fogai a lányok finom bőrébe,amit mind magatoknak köszönhettek.-mondtam.
 -Zayn csinálj valamit.-mondta Harry.
 -Nem tudok...nem megy így.-mondta. Elengedtem őket és újra "normális" lettem.
 -Mindketten idióták vagytok!-mondtam. Utálom amikor ilyennek kell lennem. De mivel nem hallgatnak rám máshogy ezt kell tennem.
 -Louis...te is fogd vissza magad...-állt fel először Harry majd Zayn.
 -Azt teszem amit helyesnek látok...és amit veletek csinálnom kell mert másként nem tudok rátok hatni.-mondtam.
 -Akkor is Louis...én a helyedben nem tenném.-mondta Zayn.
 -Zayn...ha megteszed tudod hogy mi lesz a vége...-mondtam hidegen. Nem szerettem hasonló lenni mint ők, ha nem ismerném őket nem érteném miért ilyenek. De sajnos tudom mi a történetük.
 -Védjétek meg a két lányt ha már ennyire hülyék voltatok.-mondtam és elsétáltam onnan. Nem ért ennyit az egész...Nem tudom mit fognak tenni de a lányok nem tudhatják meg hogy mik vagyunk.

Chapter 6

*Jade szemszöge*

-Sam. Van itt valaki. Hallom. Nem vagyok őrült. -Ziháltam kétségbe esve.

-Jade...tss...Nyugalom. Nincs semmi baj. Amit láttál, az pusztán egy fogas volt. Ne aggódj. Nincs itt senki sem.-Nyugtatgatott. Pedig láttam. Nem vagyok vak. Szőke haja volt, és igen csak erősen kék szemei. Nem vagyok bolond. Láttam amit láttam. 

-Én azért körül nézek lent. -Mondtam és felkaptam a szobájában álló baseball ütőt.

-Jade! Azt személyesen Gordon H. Bower írt alá! -Szinte nyüszítve mondta. Sokat jelentett neki, mivel még az apjától kapta mielőtt....mielőtt meghalt. De ez egy másik történet. 

-Csak akkor használom ha van itt valaki...szerinted pedig nincs, úgyhogy ne aggódj. -Mondtam halkan, majd elindultam lefelé. Elég tisztának tűnt a terep, de amerre mentem mindenhol villanyt kapcsoltam, mint valami óvodás aki wc-re készül. Az ajtó előtt ácsorogtam mikor éreztem hogy valami hozzá ér a vállamhoz. Hangosan felsikítottam, majd megfordultam és püfölni kezdtem. Zihálva vettem a levegőt, de elnevettem magam, mikor láttam hogy csak egy kabát esett le a fogasról. A szobából Sam szaladt le egy távirányítóval a kezében.

-Jól vagy? Istenem!! Mi volt ez a sikítás? -Pattogott.

-Semmi bajom. De komolyan egy távirányítóval akarod megfékezni azt, aki megtámad? És mit csinálsz? Kikapcsolod? -Nevettem.

-HAHA nagyon vicces...Nevess csak, de én legalább megpróbáltalak megvédeni, pedig csak egy kabátot püföltél. -Nevetett ő is. 

-Jól van na. Láttam a szőke és kék szemű izééééééét, és azóta nem szívesen mászkálok egyedül a házban.

-Hát..lehet hogy a szőke herceg volt. Fehér lova nem volt?-Nevetett.-Túl sok filmet nézel Jade.

-Igen persze. Az után a két alak után, tudod Harry és a másik után már nem lepődöm meg semmin. -Mondtam komolyan.

Az a két alak fura. Nem tudom mi a frászt akarnak tőlünk.-Nézett el mellettem.

-Tőlünk? Bocs én inkább ki maradok ebből. Hozzád mentek a kórházba. Halj meg egyedül - Nevettem.

-Vicces. Barom állat. -Forgatta meg a szemét egy vigyorral a képén.

-Kössz. Én is szeretlek.

-Hé Jade! Az mi? Már volt a póstás, és este nem szokott járni. -Mutatott az ajtó levél bedobójába ragadt kis levélre.

-Nem én raktam oda, az fix. -Fordítottam lassan felé a tekintetem.-Nézd meg.

-Rendben.-Suttogta, majd közelebb sétált és elvette a borítékot.

-Na? Ki az?-Kérdeztem.

-Várj..az elején semmi nincs. -Mormolta, és kinyitotta a borítékot, majd olvasni kezdte.

-Na! Hangosan! Hangosaaaaaaaaaaaan! Hallani akarom! -Nyavalyogtam. 

-Jó-jó! Na várj. Ez kettő. -Hunyorgott.

-Mi kettő? -Ráncoltam össze a szemöldököm.

-Tessék. -Mondta, azzal a kezembe nyomott egy lapot. Két lap volt a borítékban ezek szerint.

Elvettem tőle és olvasni kezdtem.

Kedves Jade!

~Szeretném, ha velem tartanál valahova. Két nap múlva lesz egy bál a város régi részén. Ezt a kis összejövetelt nevezik úgy, hogy Night Of The Bloody Masks. /azaz a véres maszkok éjszakája/ Elegáns éjszaka a nevéhez képest. Tényleg örömömet lelném abban, ha eljönnél, és kísérőd lehetnék.  Egyszerűen csak ott kell lenned. Kérlek bízz meg bennem, és ne utasítsd vissza a levelem. Nem szeretnék csalódni.~

Üdvözlettel: Harry xx.

-Basszus-Motyogtam elkerekedett szemekkel. Mi a francot akar ez? 

-M...Mi az? -Kérdezte Sam, és rajta is láttam, hogy fal fehér lesz.

-Olvasd!-Nyújtottam neki a levelet. Ő is felém nyújtotta az övét, és olvasni kezdtünk.

Drága Elizabeth!

~Kérlek legyél oly megtisztelő, és csatlakozz hozzám egy éjszaka erejéig. Hagy legyek a kísérőd a Night Of The Bloody Masks nevezetű bálon. Megtiszteltetés lenne a kíséretedben tölteni e számunkra nagyon jeles eseményt. Csatlakozz hát hozzám, és ismerj meg közelebbről. Holnap elfogok menni hozzád a válaszért. Érkezésem este tájt várd. Reményem éltetem feléd.~

Sok szeretettel: Zayn xx.

-Ki az a Beth? Miért szólít mindig Beth-nek? -Néztem Samre

-Fogalmam sincs. -Vallotta be.

-Zayn? Ő lenne az a fura srác? -Kérdeztem.

-Igen. -Bólintott.-De most mit fogunk csinálni? -Kérdezte.

-Elmegyünk.

-Mi?

-Hallottad! Én kíváncsi vagyok. Legalább lehet hogy megtudnánk ki ez a két alak.-Mondtam.

-De veszélyes elmenni.

-Ki a francot érdekel?  Úgy csinálsz, mintha eddig nem köptél volna a szabályokra.

-Az te vagy Jade.

-Mert te nem Sam? Tudnék mondani egy-két szitut amikor nem voltál jó kislány. 

-Jó, ez igaz, de ebből semmi jó nem fog kisülni. -Morogta.

-Jobb mintha nem szállnának le rólunk. Ha nagyon gázosnak néz ki a dolog, lelépünk, oks? 

-Rendben Jade. -Sóhajtott Sam, majd felmentünk aludni. Mindketten nagyon kikészültünk ettől a két sráctól. Reggel Sam keltett. Elmentünk ruhát venni holnap estére. Mégis csak nézzünk ki valahogy.

Rengeteget válogattunk, és sok boltot bejártunk végül szereztünk magunknak ruha összeállításokat.

Sam egy könnyed ruhát választott erre az alkalomra.

Bevallom a ruha nagyon jól festett rajta mikor felpróbálta.

Én egy kicsit világosabb színt választottam. Nem akartam hogy nagyjából egyformán fessünk.

Nem vagyok az a vásárlós típus, de most nem csináltam gondot az ide-oda szaladgálásból. Miután mindennel elkészültünk vissza mentünk Jade lakásához és lepakoltuk a cuccokat. Beszéltem a szüleimmel, hogy pár napot most nála fogok tölteni. Bele egyeztek, mivel Sammel már tényleg kiskorunk óta barátok vagyunk. Mindig együtt vagyunk. Már napnyugta volt. Hátra dőltünk a kanapén, várva, mikor ront be a két esze vesztett srác. Egyben biztos voltam. Nem fogom bírni, ha az a Zayn gyerek bunkózik velem. Kinyírom. Ingerült leszek, és fejbe vágom. 

Nem telt el sok idő, és egy göndör fürtöt pillantottam meg az ablakban.

-Megjöttek.-Sóhajtottam.

-Nyisd ki te! -Lökött meg Sam.

-Frászt! Te ajtód! Nyisd ki te! -Suttogtam.

-Tök mindegy, csak valaki nyissa már ki. -Mondta komoran az egyik. Honnan hallották, ha suttogtunk? Furák. Nagyon furák...

-Jó! Jövök. -Mondta Sam, és kinyitotta az ajtót. A két srác szó nélkül besétált az ajtón.

-Szervusz Beth. -Nézett a Zayn nevű bunkóság Samre.

-A nevem Samanta. Egyébként hello. -Nézett rá határozottan Sam. Szerettem mikor ilyen. Végre kiáll magáért.

-Hát persze. Sam. -Mondta kicsit fintorogva.

-Helló Jade. -Pillantott rám Harry, de tekintetét nem sokáig tartotta rajtam.

-Neked is. -Sétáltam elé. Egyszerűen csak a nyakamhoz hajolt és szagolgatni kezdett.

-Hazz! -Lökte meg Zayn. Csak álltam egy helyben és lassan Samre pillantottam, aki értetlenül nézett rám.

-Büdös vagyok? -Vontam fel a szemöldököm.

-Épp ellenkezőleg. -Nyalta meg Harry az ajka szélét. A frász jött rám tőle. Zayn elmosolyodott ideges pillantásomon Komolyan. Azt a fazont egy perc alatt megtudnám fojtani. Vissza pillantott Samre, aki közben tetőtől talpig végigmérte a magas srácot. 

-Tehát velünk tartotok, vagy sem? -Zayn barna szemei végig Samen voltak, mintha csak gyönyörködne a látványban. Úgy csodálta, mintha ezer éve nem látta volna, és most újra szemügyre vehetné.

-Igen. Veletek. -Mondta Sam halkan. Zayn szája szélén egy kósza mosoly látszott átfutni.

-Zayn a rohad életbe...menjünk! .Siettette Harry Zaynt, aki komolyan kémlelte az arcát, majd bólintott.

-Jól vagy? -Kérdeztem, és a vállára akartam tenni a kezem, de Zayn megakadályozta ezt. Elkapta a csuklóm, és olyan erővel markolta, hogy azt hittem ketté törik kezei között. Remegve fújtam ki a levegőt, és nem tudtam mit kellene tennem. Harry Zaynre pillantott, mire ő elengedte a kezem, s én úgy tettem, mintha nem fájna, közben sírni tudtam volna a fájdalomtól. Sam mint aki észre sem vette, nézte Zayn nagy és barna szemeit. Különös volt. Harry kiment az ajtón minden szó nélkül, de Zayn még maradt. Közelebb lépett Samhez, és nyomott egy puszit a homlokára, majd ő is elment.

-Sam! Sam jól vagy? -Néztem rá meglepődve, és kezemmel az arca előtt hadonásztam.

-Persze. Semmi gond. -Rázta meg a fejét.

-Mi a francért nyomott puszit a homlokodra?

-Nem tudom. Már a kórházban is lekapott.

-És ezt én csak most tudom meg? -Kérdeztem meglepődve.-Le kapott téged a kórházban? -Nem tudtam elhinni.

-Aha. Nagyon fura, mégis annyira ismerős. -Meredt maga elé. 

-Nem tudom, de én felmentem.

-Rendben.-Bólintott de ő is követett. Holnap bálba megyünk két igazán különös sráccal. Vajon mi lesz ebből? Egy biztos...semmi jó...

Chapter 5

*Samantha szemszöge.*

Az ablakon nézelődtem ki,már sötét volt,Jade a gépem nyomkodta és mosolygott.

 -Figyelj csak...Sam...lemegyek inni...-mosolygott majd felállt és elindult kifelé, bólintottam és lassan beültem én a gép elé. Teljesen elmélyülten nézegettem hogy mi történik, mindent kizártam amikor a csöndet Jade halkabb sikítása/kiabálása törte meg, nagyon megrémültem és kissé össze is rázkódtam, de azonnal felpattantam és lementem hozzá, a bejárati ajtó felé nézett, még mindig sötétben ácsorgott, felkapcsoltam a villanyt.

 -Szent ég...mintha láttam volna ott valakit..-kapott a szívéhez a pohárra együtt amit lassan elvettem tőle.

 -De az csak egy kabát meg egy sapka...-néztem rá furán,bár sötétben tényleg kicsit olyan lehet. 

 -Gyere fel nincs semmi baj..-mosolyogtam majd elindultam vele felfelé és eldőltünk az ágyon.Kicsit para volt tényleg így otthon lenni..az a két srác..Hazz...meg...meg..."unokatesóm".

 -Tudod kik voltak az ok a srácok?-kérdeztem.

 -Az  tudom hogy az egyik...a göndör...Hazz...-mondtam halkan és ránéztem.

 -Harry a rendes neve...szerintem a Hazz becézés.-mondta.

 -Honnan tudod?-kérdeztem.

 -Mert mondta...-nézett rám.

 -És a másik?-kérdeztem rögtön.

 -Az egy sötét bunkó!-mondta.

 -Velem a göndörke volt az.-fontam keresztbe a kezem.

 -És...Jade...Lehet hogy az unokatesóm...-mondtam.

 -Lehetetlen,gondolkodj már reálisan.17 éve nem láttad majd most csak így csettintésre feltűnik...ugyan.Ezt te se gondoltad komolyan.-nevetett.

 -Igazad lehet...-gondolkodtam el.
 -Nah...és most mi lesz?-kérdeztem.
 -Nézzünk valami filmet...-mosolygott majd elkezdett keresgetni.

*Niall szemszöge.*

Az egész ház nyugodt volt,csendes és az emberek számára megnyugtató.Engem viszont érzelmileg teljesen felkavart. Louval lent sétálgattunk amikor Jade meglátott minket. Én nagyon meglepődtem és mozdulni se tudtam de Lou arrébb rántott...szerencsém hogy vele jöttem. Rég nem voltam emberek házában,mindenhol volt egy kis vérszag ami nagyon ingerelt. Akaratom ellenére néztem mindig a lányok szobája felé. Egy leírhatatlan erő arra felé húzott és mintha csak annyit mondott volna hogy: "Nézd ahogy az ereikben csordogál a vér." Mikor Jade kijött és Lou elhúzott rögtön kiszemeltem a nyakánál lévő erősen lüktető eret és ha Louis nem fog akkor nem tudom tettem volna vele. Szinte éreztem ahogy a nyakán lévő puha bőr az ajkaimhoz ér, majd a szemfogaim a nyakába mélyesztem,a vér biztos hihetetlen.Ahogy ezeken gondolkodtam egyre jobban megkívántam,lassan mentem felfelé a szoba felé,de még Lou észrevett mielőtt bementem volna és elrángatott onnan.
 -Eszednél vagy?-kérdezte és nagy hévvel a falnak szorított,nem szóltam semmit se,csak a szemeit figyeltem.Mindig nyugtatólag hatott mindenkire. Becsuktam a szemeim és lassan megnyugodtam,nyílt a lányok szobájának az ajtaja,Lou eltűnt, én kissé habozva de követtem. Kint álltunk a kapu előtt.
 -Akkor most?-kérdeztem Louist már nyugodtabb fejjel.
 -Igen...-mondta majd betette a kis borítékot a postaládába és eltűnt...én még álltam int egy kicsit...megnyomtam a csengőt majd csak utána tűntem el én is.

Chapter 4.

*Samanta szemszöge*

Mikor kinyitottam a szemem, két alak állt az ágyam mellett. Homályosan láttam, ezért megdörzsöltem a szemem. És akkor abban a pillanatban leesett. Az egyikőjük az a srác, akit papírra vetettem. Hirtelen az ütő is megállt bennem. 

-Jól vagy Beth? -Kérdezte a tekintetemet fürkészve.

-M..Mi? -Kérdeztem vissza.

-Csak tudni szeretném jól vagy e. -Mormolta halkan.

-Ki a fene vagy te, és ki a frász az a Beth? -Ültem fel hirtelen. A göndör srác is komolyan vizslatta az arcomat.

-Ne félj tőlem. Hisz nincs rá okod. Ha megnyugszol, mindent elmondok. -Nézett rám nagy barna szemeivel, majd a kezébe vette a rajzom.-Gondoltam hogy előbb-utóbb ez lesz.-Tette hozzá.

-Mi? És...miért vagytok látogatási idő után az én kórházi szobámban? Mi a francot akartok tőlem? És Jade hol van? -Árasztottam el őket kérdéseimmel. A szívverésem rettenetesen felgyorsult.

-Megtennéd, hogy rohadtul csöndbe maradsz? -Nézett rám kissé idegesen a göndör.

-T..Tessék? -Dadogtam.

-Te sem akarod hogy meghalljanak minket. -Sziszegte a fekete hajú srác. Ajkaim ketté nyíltak. Remegve csúsztam hátrébb az ágyon.

-Tehát, kik vagytok ti? -Kérdeztem, és magam is hallottam hogy a hangom meginog.

-Azt hittem anyád mesélt rólam. Az unokatestvéred vagyok. -Nézett el mellettem. Itt valami nem volt rendben. Először is, nekem nincs unokatestvérem, másodszor, nem volt túl meggyőző. 

-Értem. -Néztem rá, és kicsit még hátrébb csúsztam. 

-És, szeretnétek valamit? -Néztem a göndör fiúra.

-Csak annyit, hogy fogd be végre. Ne kérdezősködj. Tudsz mindent amit tudnod kell. -Morgott rám.

-Hazz. Inkább várj meg kint. -Utasította a fekete, és a göndör szó nélkül kiment. A bent maradó srác minden apró mozzanatát nyomon követtem a tekintetemmel. Csak nem fog bántani egy kórházban. Az lehetetlen. Szinte sosem nézett a szemembe. Egy jó pár percig csak nézett felém. Egy szót sem mertem szólni. Végül a szótlan csend után, láttam ahogy az arca rendre közelít az enyémhez. Halk nyöszörgésben tört ki belőlem a félelem. A levegőt zihálva vettem, és félve néztem a hatalmas barna szemeibe, melyek vágyat tükröztek. Ajkait hirtelen az enyémnek nyomta, majd kiegyenesedett, és ki sétált a szobából. Térdemet felhúztam a mellkasomhoz, és a térdeimre hajtottam a fejem. Akaratlanul is halk, szinte hangtalan zokogásba kezdtem. Nagyon remélem, hogy holnap már haza mehetek, és nem kell továbbra is rettegnem. Megmondom az orvosnak hogy jól vagyok, és kész. Ennyire egyszerű. Ez a fazon még a nevét sem árulta el. A göndör, nem mellesleg bunkó haverját, meg valami Hazz-nak hívják vagy minek. Elterültem a kórházi ágyon, és a fejem búbjáig betakaróztam. Próbáltam feledni a történteket, és álomba merültem. Reggel korán keltem mivel hallottam ahogy nyílik az ajtó, reménykedtem hogy az orvosom az, ő volt az. Nagyon örültem fél órán keresztül győzködtem hogy jól vagyok minden rendben semmi bajom. Mivel mindenem teljesen normális volt mondta hogyha a szüleim értem jönnek mehetek is haza, reméltem hogy ma még be tudnak jönni mert este indulnak valami üzleti dologra és ha jól tudom 1-2 napig nem lesznek otthon. Kezdek kicsit félni egyedül ezét biztos hogy áthívom ma este Jadet,de most viszont anyuéknak szóltam hogy tudom jönnek de akkor már haza is vihetnek szóval úgy jöjjenek. Kb 1 órára jöttek és elindultunk amikor hazaértem Jade már ott várt a ház előtt mert útközben írtam neki hogy átjöhetne,de mivel nem válaszolt úgy gondoltam hogy nem jön...de akkor mégse. Kiszálltunk majd bementünk, anyuék 6-kor mentek el otthonról és akkor egyedül. Már besötétedett én meg mindig mindenhol felkapcsoltam a villanyt,volt bennem nem kis para.

*Louis szemszöge.*

Kezdtem kissé ideges lenni,a fiúk marták egymást hogy ki jöjjön velem,ma megmondtam nekik hogy én megyek és még valaki.

 -Elég legyen.-Csaptam rá két kézzel az asztalra és megtámaszkodtam rajta.

 -Fejezzétek be a felesleges erő és idővesztegetést...amikorra felkel a nap itt kel állnunk a házban,most van 9 óra.-Mondtam,csend lett.

 -Én megyek!-Mondta Harry.

 -Nem Harry téged már láttak és nem tudják ki vagy.-Mondta Zayn.

 -És?Nem érdekel.-Morogta halkan.

 -Eléggé elcseszted...-Válaszolt megint Zayn eléggé hidegen.

 -Ja mert te nem unokatesó.-Fordult Harry Zayn felé idegesen.

 -Nekem van alibim és nem egy taj parasztnak hisz.-Mondta Zayn.

 -Jha sugárzott róla hogy elhiszi...bár amennyire szerencsétlen...-Mondta Harry,de Zayn felállt és kicsit nagyobb erővel a falnak lökte ami kissé behorpadt Harry mögött.

 -Most vond vissza amit mondani akartál göndörke.-Mondta Zayn idegesen.

 -Majd ha te is szebben beszélsz.-Vágott vissza Harry majd ellökte magától Zayn.Nem voltak ilyenek de amióta a két lány megjelent marakodnak...kicsit majd le kell ülnöm velük beszélni mielőtt szétfeszítik a csapatot. Bár ennyire messzire nem mennének...és főleg hogy most jön a The Battle nem engedik majd meg maguknak hogy a lányokkal foglalkozzanak, 2 hétnél nem adok nekik többet élve...ha nem ők akkor mások vetik ki a hálójukat...de ők ketten is elég sok gondot okoztak már. Ha ott vér lesz egy percig se fognak gondolkodni...kár értük pedig egész helyesek...meg van bennük valami csábító ami az én fejemet is próbálja elcsavarni...

 -Vége...Liamet viszem.-Jelentettem ki,amire mindketten felém néztek.

 -Nem csinálhatod ez Louis!Nektek nincs is közötök hozzátok.-Morogta Zayn.

 -Ne feledd Malik én mutattam be nektek Bethet ami ezalatt a bő 200 év alatt az életem legnagyobb hibája volt...-Mondtam mérgesen majd eltűntem,elegem van a folytonos veszekedésből. Ha nem lesz ennek vége annyira el fogjuk bukni A Battle-t hogy olyat még nem láttak,és a legrosszabb lenne ha valaki meghalna,össze kell szednem őket mert végünk lesz...Niall ilyen téren használhatatlan,túl félénk rá Liam fog vigyázni. Ők ketten teljesen semlegesek...Zayn és Harry a két predátor aki tényleg mindenen és mindenkin átmegy hogy nekünk a csapatnak jó legyen, de emellett nagyon kiszámíthatatlanok és önfejűek...megoldjuk....ezen még felesleges gondolkodni,elég holnap.

Chapter 3

*Jade szemszöge*

Megfejthetetlen számomra, hogy ki volt az a srác Sam kórházi szobájában. Tény, hogy eszméletlenül nézett ki. Próbált úgy tenni, mint aki nem vesz észre, pedig nagyon is látta hogy Samanta szobája felé megyek.

Végül úgy döntöttem nem foglalkozom vele, csak úgy teszek mintha minden normális lenne. Még Sam sem tudja ki ez a srác.  Nem törődve az egésszel, jót beszélgettem Sammel. Miután lejárt a látogatási idő, lassan ballagtam kifelé ,és nagyban a gondolataimba burkolóztam kattogott az agyam hogy vajon ki lehet a srác amikor látom hogy egy kapucnis barna göndör hajú fiú sétál el mellettem sétálva a folyosó végére,ahol Sam van. Felhúzott szemöldökkel nézek utána.Sam miért nem mesél az ismerőseiről? Megállt félúton körbenézett és forgolódott egy kicsit,elbambultam és már csak azt vettem észre hogy előttem áll.
-Jézus.-kaptam a szívemhez amikor megláttam a srácot előttem, saccra 185 cm lehetett.én 170 cm vagyok.Hatalmas pedig nem lehet több 19-nél.
-Szia.nem tudod, Be..vagy is Sam...merre van?-kérdezte.
-Ő....te ki vagy először is?-néztem rá.
-Harry vagyok.Na de ő merre van?-kérdezte és láttam hogy kicsit feszült.
-Utolsó és balra.-mondtam.Mondott valami kösz félét és már el is indult arra. Gondoltam megvárom mi lesz belőle.Nem sokkal később,az a fekete hajú srác jött be akit múltkor láttam. Hű...felpattantam és odamentem.
-Állj meg!-kaptam el a karját. Felém fordította a fejét.
-Ne érj hozzám.-Morogta halkan és kirántotta a kezét a fogásból. Furán néztem rá.
-Mit kerestél bent Samnél?-néztem rá és karba fogtam a kezét.
-Mire fel ez a kérdezősködés?-Kérdezett vissza.
-Előbb válaszolj.-Mondta.
-Majd megtudod.-Mondta,és kikerült és tovább ment.Megint elkaptam a karját.
-Velem te ne szórakozz.-Mondta. A szemei hidegek és üresek voltak,bárkit egyetlen pillantásával el tudott volna intézni. Elindult lassan előre.
-Akkor válaszolj, hogy miért voltál bent!-Mondtam és továbbra is kockáztattam. Ugyan, mint tud velem csinálni egy kórházban? Becsuktam a szemeim majd vettem egy nagy levegőt, hogy bármit reagál, tudjak rá válaszolni. Mikor kinyitottam, előttem állt. Pár centire volt tőlem. Felnéztem rá.
-Amit mondtam elmondtam. Nem fogom megismételni. Remélem megértettél. Akadj le rólam mert ennek nagyon nem lesz jó vége, és te fogod húzni a rövidebbet.-Mondta, és éreztem ahogy lépne egyet közelebb,de nyílt Sam ajtaja és a másik srác, a kis göndörke, azaz Harry lépett ki rajta.Ez a srác idősebb volt,de mindketten valami hihetetlenül néztek ki. A srác a válla mögött hátranézett majd ellépett tőlem. Harry biccentett neki egyet, majd visszament, és a fekete hajú agyfrász is bement. Én értetlenül néztem utánuk. Nekem lejárt az időm, de ők még bent lehetnek? Könyörgöm hol itt az igazság??

Chapter 2

*Samantha szemszöge*

Felkeltem. Fájt mindenem. Homályosan láttam ezért inkább becsuktam a szemeim majd megemeltem a kezem,kissé szúró fájdalmat éreztem így inkább nem emeltem tovább,hanem visszaraktam magam mellé. A fejem zúgott.

-Samantha...Sam...-Mondta valaki de nem ismertem fel a hangját. Kinyitottam a szemeim,pislogtam kettőt...Anya volt az, de nem tartottam sokáig nyitva mivel zavartak a fények, meg egy idő után visszaaludtam. Nem sokkal később, vagy ki tudja mennyivel hangokat hallottam.

-Beth!-mondta egy furcsa férfi hang. Nem volt ismerős...nem tudtam kinyitni a szemeim,túl fáradt voltam. De egyszer csak éreztem hogy valaki megérinti az arcom...ezzel kicsit megijesztett. De ellenálltam a kísértésnek, küzdöttem magammal.Érdekelt ki az aki az arcomhoz nyúllt.
-Hey...menjünk mie...-Mondta valaki. Egy másik férfi hang,de végét nem értettem. Biztos hogy egy másik hang volt. Valami morgásfélét hallottam.
-Nem megyek...most...h...- Mondta az első férfi. A hangja kissé ideges volt, hallottam ahogy fel és alá sétálnak a szobába majd valaki megáll az ágyam mellett. Próbáltam természetes lenni, hűs levegőt éreztem közeledni,egyre közelebb már szinte az arcomnál volt, csikizte a hideg levegőt a nyakam és az arcom jobb oldalát. Éreztem hogy közel van, a szívem szinte a torkomban dobogott megugrott a vérnyomásom,féltem és nem tudom hogy mitől,vagy kitől. Az ajkaim remegtek az adrenalintól.Nem tudom miért lettem ennyire izgatott de féltem is hogy vajon mi lehet.
-Meglátnak!És fejezd be!Még a végén elve...-Mondta a másik...csönd lett. Kinyitottam a szemeim. Sötét volt a szobába és senki se volt sehol se. Már képzelődnék is? Megint körbenéztem hogy megbizonyosodjak róla hogy biztos nincs itt senki.De nem láttam.Az oldalamra fordultam majd becsuktam a szemeim. Nagyban a gondolataimba merülve próbáltam elgondolkozni hogy most mi is történt, amikor kisebb kopogást hallottam.Kinyitottam a szemeim, apró esőcseppek érték az ablakot,a cseppeket csak a a kinti lámpák fénye világította meg,szakadt az eső,egyre jobban.Villámlott. Rég nem volt ilyen rossz idő. Elnéztem...nem szerettem az ilyen időt.Amikor a tekintetem a szekrényt kezdte el pásztázni, egy alakot vettem ki a sötétből...Hirtelen elnéztem majd pár másodperc múlva vissza...már nem volt ott semmi se.Próbáltam megtartani magamnak az arc körvonalát,hátha fogok rá emlékezni.És reméltem hogy fogok mert le akartam rajzolni. Lassan lehunytam a szemeim majd visszaaludtam. Reggel a nap sugarai törték meg az álmom amire természetesen nem sokáig emlékeztem. Csak azt tudom hogy tíz srác szerepelt benne és két lány, érdekesek voltak. Egyikük arcára se emlékeztem.Csak arra hogy tízen voltak. Jött egy nővér aki hozott valami gyógyszer,és segített felülni. Amikor elhelyezkedtem Jade rontott be az ajtón.
-Samantha!!!Nem mész sehova se nélkülem. Nem tudod elképzelni mennyire aggódtam!- Hadarta monoton ütemben a mondandóját.
-Ethannel mi van?- Kérdeztem halkan. Reméltem hogy most nem az a válasz jön mint a filmekben hogy: "Meghalt..." "Odaadta a XY szervét..."
-Rendben van...- Mondta Jade.Igen.Szerencsére ez még nem egy film.
-Mióta vagyok bent?És,egyáltalán mi történt?- Kérdeztem.
-3 napja vagy bent, és belétek jött valaki.- Mondta Jade. Három napja.Az hosszú idő.
-Anyuék?- Kérdeztem.
-5 körül jönnek. Ma még sikerült eljönnöm hozzád,majdnem nem engedtek be!- Mondta bosszankodva,majd lassan rám nézett. Csönd lett, majd egyszerre nevettük el magunkat. Nem tudom mit csinálnék nélküle. Kívánni se kívánhatnék jobb barátnőt.
-Mikor engednek ki?-néztem rá.
-Nem tudom. Szerintem még 3-4 nap, mert már valamivel jobban vagy.- Mosolygott.
-Értem.-bólintottam.
-Egyébként, Sam volt itt egy érdekes pasi,innen jött ki a szobádból olyan 178 cm körül lehetett.Fekete haja van. Ismered? Mert én eddig még nem láttam nálatok. Bár ő azt mondta hogy ismer.- Mondta Jade.
-Sok ilyen ismerősöm van. Szemszín?- Kérdeztem
-Azt nem láttam...mivel csak azt láttam ahogy kisétál. Majd legközelebb elkapom.- Mosolygott.
-Rendben. -Bólintottam. Jó sokáig beszélgettünk még Jade-el, mikor jött a nővér, és szólt hogy lejárt a látogatási idő. Jade nagy fintorral a képén ment ki a teremből. Imádtam azt az elvetemült csajt. Néha a flegmaság áradt belőle, de nagyon vissza fogott volt, és 'szelíd'. Nem voltam még teljesen jól. A testem fáradt volt. Szomjazott egy kis alvásra. Próbáltam minél tovább fent maradni. Nagyon nagy kíváncsisággal töltött el hogy ki volt az az alak. És miért mondta hogy ismer? Vagy miért simogatta az arcomat? Bevallom eléggé rám hozta a frászt. De az illata... annyira különleges volt. Emlékeztetett valamire, de nem tudom hogy mire. A bal oldalamra pillantottam, és megpillantottam ott egy füzetet és egy ceruzát.  Nem tétlenkedtem tovább, gyorsan a kezembe kaptam, és elkezdtem rajzolni. Hagytam hogy a kezem, és az emlékeim vezéreljenek. Vagy fél órán keresztül dolgoztam azon a rajzon. A végeredmény nagyon meglepő volt. Ha valóban ez az a srác, aki bent volt nálam, akkor elkezdhetek félni. Fogalmam sincs hogy ki ő.

De, van benne valami igazán érdekes. A hosszú szempillák, és a komoly tekintet. Az összehatása a rajznak magával ragadó volt. Talán ez volt életem legjobb rajza. Vajon ez a srác be jön még hozzám? Mik lehetnek a szándékai? Félnem, vagy inkább bíznom kellene benne? Bízhatok egy olyan valakiben, akit nem is ismerek? Veszélyt jelent rám? A gondolatok szét szakították a fejemet. Nem tudtam mit gondoljak a mostani helyzetről. Az egész olyan kusza volt. Az illata még mindig bennem volt. Annyira különleges és csábító. Eszméletlenül vonzott ez az illat. Elmondhatatlan érzés járta át a testemet. Hirtelen egy emlék kép jelent meg a szemem előtt. Két összefonódó kéz. Bár tudnám mi van velem. Legjobbnak láttam ha vissza alszok. Addig sem húzom fel magam. A pihenés majd elfeledteti velem a gondokat. Hátra dőltem a kórházi ágyon, és a rajzot a kis szekrényszerűségre raktam. Az oldalamra fordultam, és éreztem hogy a szemhéjaim egyre nehezebbek lesznek. Lehunytam a szemeimet, és elaludtam.

Chapter 1.

*Samanta szemszöge*

Ültem az ágyam szélén, és vártam, hogy az egyik barátom, Ethan hívjon.Mára megbeszéltünk egy kisebb találkozót.Amolyan 'csavarogjunk a városban' féleség.Már vagy két éve nagyon jó barátok vagyunk. Megért engem. Bármi baj van, ő ott áll mellettem ,és támogat.Pontosan mint a legjobb barátnőm Jade. Ő is ilyen, csak lányban.Egészen belemerültem a gondolataimba, mikor a telefonom rezegni kezdett a mellettem lévő paplanon.Rá néztem a képernyőre, és Ethan volt az.Felvettem, és bele szóltam.

-Szia mondd.

-Helló.Öt perc és ott vagyok.-Szinte hallottam a hangján hogy mosolyog.

-Rendben.-Mondtam, azzal le tettem. Kisebb készülődés után felöltöztem és mikor csöngettek lefutottam. Két puszival köszöntem Ethanek majd beszálltam a kocsiba.
-Na akkor merre?-Nézett rám nagy barna szemeivel majd beindította a kocsit.
-Csak a városba...nézelődni...-Mosolyogtam majd kinéztem az ablakon.Minden olyan nyugodtnak tűnt.Mindenki napszemüvegben és shortban mászkált...a nap sütött.A fák egyre több virággal teltek meg.Kicsit minden olyan túlzottan jó volt.Megálltunk egy piros lámpánál,ekkor Ethan oldalba bökött.
-Mi az...mutasd már nekem is, mi ennyire érdekes...-hajolt át hozzám és kinézett az ablakon.A fejénél fogva visszatoltam.
-Semmi...csak minden olyan nyugodt és kellemes...-néztem rá halványan mosolyogva.
-Ja, általában ilyen a hangulat a városban.-Nevetett halkan.
-Igen, de ez most más.-Mondtam kicsit nyugtalanul, majd fészkelődni kezdtem az ülésen,amíg egy kényelmes pozíciót nem találtam.
-Neked az agyadra ment valami.-Nevetett, miközben leparkolt egy pláza előtt.
-Mit fogunk csinálni?-Kérdeztem és becsaptam magam mögött a kocsi ajtaját.
-Én mozira gondoltam.De csinálhatunk mást is ha szeretnél.
-Nem, a mozi nagyon jó lesz.- Mondtam,amit egy széles mosollyal nyugtázott. Elindultunk befelé én a boltok között nézelődtem néha kicsit le is maradtam. Ethan ezt egy idő után megunta, elkapta a kezem és húzni kezdett a mozi felé. Mikor odaértünk vettünk jegyet és kukoricát. Bementünk és megkerestük a helyünket.
- 8 bal  6-7.- Olvasta hunyorogva a kis papírt.Bemásztam és leültem Ethan mellém.
-Magasító nem kellett volna pöttöm?- Nevetett halkan,erre csak megráztam a fejem majd feltettem a szemüveget és előre fordultam.Lassan minden elsötétült és elkezdődött a film. Ethan már az elején megette a kukoricáját így az enyémbe nyúlkált.
-Szállj ki a popcoronos zacskómból.-csaptak rá a kezére,amire ő "felháborodva" nézett rám és megcsikizett amire én felnevettem.
-csshhhhhhh.- Intett le minket valaki elölről, így Ethan elengedett én meg tovább néztem a filmet...egy idő után egyre érdekesebb volt.Bár kicsit nehéz volt követni a cselekményt mert 6-7 szálon futott. Lassan vége lett. Összepakoltuk a cuccaink majd elindultunk kifelé és kidobtuk a szemetet.
-Kukoricát?-Fordultam Ethan felé.
-Jah most odaadnád?!-Nevetett majd elvette ès kidobta, kicsit még nézelődtünk majd visszamentünk a kocsihoz és beszálltunk
-Haza?-kérdezte Ethan majd beindította a kocsit. Bólintottam majd elindultunk. Minden tényleg túl nyugodt volt.Megálltunk az egyik lámpánál,és én elbambultam.
-Figyelsz Sam?-Kérdezte Ethan.Gondolom mondott valamit, amiről lemaradtam.
-Tessék?Bocsi mit is mondtál? Nem figyeltem.-Szegeztem felé a figyelmemet.
-Csak azt kérdeztem hogy van-e valami gond.Ma olyan furcsa vagy.-Hunyorgott.
-Nem tudom.Furcsa kedvemben is vagyok.-Bámultam előre.A lámpa zöldre váltott, és az autó elindult.
-Nem akarsz inkább átjönni hozzám?Talán jó lenne ha tudnánk kicsit dumálni. Hátha megint normális leszel- Vigyorgott.
-Rendben.Biztosan igazad van.De, te vagy két órányira laksz innen.
-Ja, tudom.De ne aggódj, majd haza viszlek.-Mosolygott.Bólintottam, a telefonomat kezdtem nyomkodni, hátha jött egy üzim, vagy egy emailom valakitől.Mikor megbizonyosodtam hogy senki nem keresett, a zsebembe csúsztattam a telefont, és a fejem Ethan felé fordítottam. Tekintetével végig az utat pásztázta. Ethan egy gyönyörű gazdagok számára épített lakótelepen lakott, míg én, az egyszerű csaj, egy sima panelban. De nem bántam.Szerettem az egyszerű dolgokat.Nem vágytam bonyolult életre.Egy élesebb kanyarnál az autó kerekei hatalmasat nyikorogtak.A szív baj jött rám.
-Nyugi, nincs semmi gáz.-Nyugtatott Ethan.Mindketten az út irányába fordítottuk a fejünket. Egy bő másfél óra alatt ott is voltunk a puccos lakótelepen.Egy dolog miatt nem szerettem ide járni.Az elkényeztetett tinik, flegma felnőttek, és nyávogós kisgyerekek miatt. Az emberek erre felé elég bunkók voltak. De Ethan-ék családja más volt.Az anyja szinte nevelt lányaként kezelt.Az apját keveset láttam,mert mindig utazgatott, de vele is igen jóban voltam.ÉS Ethan meg...a legjobb fiú barátom volt.Mindent szerettem benne. Ahhoz képest hogy mindene meg volt amit akart, sosem viselkedett felsőbbrendűként. Nem érdekelte, hogy nem az ő 'kategóriájából' származom.Imádtam őt, mégis csak legjobb barátok voltunk. Soha nem is vágytam ennél többre. Úgy mint férfi, nem éppen az ideálom. Eszméletlenül jól néz ki, én mégsem tudnék rá így tekinteni. Kiszállt az autóból, és nekem is ajtót nyitott.Kisegített, majd bezárta a kocsit.
-Ma mit csinálunk?-Mosolyogtam.
-Két lehetőség. X-box-ozunk, vagy kipróbáljuk az új Sagway-emet.-Ahogy ezt kimondta felcsillantak a szemeim. Tudja mennyire imádom az ilyen fajta cuccokat.Bementünk a garázsba, és megállt előttem.
-Na? Hol az a híres Sagway? -Kérdeztem mosolyogva.Fejét elfordította és aprót biccentett.

Nekem sem kellett több, felpattantam rá, ő pedig mögém.Kimentünk vele a garázsból, és az utcán kezdtünk el eszméletlen gyorsasággal száguldozni. Baró volt. Elég sokáig elvoltunk.Miután meguntuk, felmentünk a szobájába és dumáltunk.
-Késő van.-Szólaltam meg egy kisebb hallgatás után.
-Haza viszlek.Már sötét van.Tényleg jobb ha megyünk.-A kocsikulcsáért nyúlt, ami a szekrényen volt. Lementünk az autójához, és beszálltunk.Beindította a motort, és ahogy az felbőgött, engem kirázott a hideg. Kihajtott a lakótelepről, és az autópálya felé vette az irányt.Már az autópályán jártunk, mikor láttam egy táblát, szarvas jelzéssel.
-Ethan...túl gyorsan mész.Erre lehetnek szarvasok is.-Mondtam kicsit idegesen.
-Ugyan.Nem nagyon szoktak lenni.-Rántott vállat.Már egy jó ideje mentünk, mikor megláttam az út közepén valamit.
-Basszus Ethan!-Kiabáltam, de túl késő volt.Pont amit mondtam.Az autó előtt egy szarvas állt. Ethan elrántotta a kormányt. Ez még jó is lett volna, de valamire nem figyelt.Szemből is jött egy autó. Ethan kocsija teljesen bele csapódott a másik autóba.A következő pillanatban már csak egy fekete foltot láttam, és azt, hogy minden csupa vér.Próbáltam megmozdulni, de elvesztettem az eszméletemet. Immáron az élet, és a halál között lebegtem.