Chapter 5

*Samantha szemszöge.*

Az ablakon nézelődtem ki,már sötét volt,Jade a gépem nyomkodta és mosolygott.

 -Figyelj csak...Sam...lemegyek inni...-mosolygott majd felállt és elindult kifelé, bólintottam és lassan beültem én a gép elé. Teljesen elmélyülten nézegettem hogy mi történik, mindent kizártam amikor a csöndet Jade halkabb sikítása/kiabálása törte meg, nagyon megrémültem és kissé össze is rázkódtam, de azonnal felpattantam és lementem hozzá, a bejárati ajtó felé nézett, még mindig sötétben ácsorgott, felkapcsoltam a villanyt.

 -Szent ég...mintha láttam volna ott valakit..-kapott a szívéhez a pohárra együtt amit lassan elvettem tőle.

 -De az csak egy kabát meg egy sapka...-néztem rá furán,bár sötétben tényleg kicsit olyan lehet. 

 -Gyere fel nincs semmi baj..-mosolyogtam majd elindultam vele felfelé és eldőltünk az ágyon.Kicsit para volt tényleg így otthon lenni..az a két srác..Hazz...meg...meg..."unokatesóm".

 -Tudod kik voltak az ok a srácok?-kérdeztem.

 -Az  tudom hogy az egyik...a göndör...Hazz...-mondtam halkan és ránéztem.

 -Harry a rendes neve...szerintem a Hazz becézés.-mondta.

 -Honnan tudod?-kérdeztem.

 -Mert mondta...-nézett rám.

 -És a másik?-kérdeztem rögtön.

 -Az egy sötét bunkó!-mondta.

 -Velem a göndörke volt az.-fontam keresztbe a kezem.

 -És...Jade...Lehet hogy az unokatesóm...-mondtam.

 -Lehetetlen,gondolkodj már reálisan.17 éve nem láttad majd most csak így csettintésre feltűnik...ugyan.Ezt te se gondoltad komolyan.-nevetett.

 -Igazad lehet...-gondolkodtam el.
 -Nah...és most mi lesz?-kérdeztem.
 -Nézzünk valami filmet...-mosolygott majd elkezdett keresgetni.

*Niall szemszöge.*

Az egész ház nyugodt volt,csendes és az emberek számára megnyugtató.Engem viszont érzelmileg teljesen felkavart. Louval lent sétálgattunk amikor Jade meglátott minket. Én nagyon meglepődtem és mozdulni se tudtam de Lou arrébb rántott...szerencsém hogy vele jöttem. Rég nem voltam emberek házában,mindenhol volt egy kis vérszag ami nagyon ingerelt. Akaratom ellenére néztem mindig a lányok szobája felé. Egy leírhatatlan erő arra felé húzott és mintha csak annyit mondott volna hogy: "Nézd ahogy az ereikben csordogál a vér." Mikor Jade kijött és Lou elhúzott rögtön kiszemeltem a nyakánál lévő erősen lüktető eret és ha Louis nem fog akkor nem tudom tettem volna vele. Szinte éreztem ahogy a nyakán lévő puha bőr az ajkaimhoz ér, majd a szemfogaim a nyakába mélyesztem,a vér biztos hihetetlen.Ahogy ezeken gondolkodtam egyre jobban megkívántam,lassan mentem felfelé a szoba felé,de még Lou észrevett mielőtt bementem volna és elrángatott onnan.
 -Eszednél vagy?-kérdezte és nagy hévvel a falnak szorított,nem szóltam semmit se,csak a szemeit figyeltem.Mindig nyugtatólag hatott mindenkire. Becsuktam a szemeim és lassan megnyugodtam,nyílt a lányok szobájának az ajtaja,Lou eltűnt, én kissé habozva de követtem. Kint álltunk a kapu előtt.
 -Akkor most?-kérdeztem Louist már nyugodtabb fejjel.
 -Igen...-mondta majd betette a kis borítékot a postaládába és eltűnt...én még álltam int egy kicsit...megnyomtam a csengőt majd csak utána tűntem el én is.